Ma már vagyok olyan állapotban, hogy huzamosabb ideig gép előtt üljek, írjak, nézegessem mi a helyzet.
Elég ramaty állapotban voltam eddig... pont egy hete kezdődött az egész.
Először is torokfájás, majd hőemelkedés és nagy rázkódások közben emelkedett a lázam, majdnem 40fokig. Azt hiszem még aznap este muszáj volt a mellkasomat és a hasamat hideg vizes törölközővel borogatni. Nagyon rosszul voltam, könnyeztem is. De még jött ennél sokkal rosszabb is. Náthás is lettem.
Nos, mivel a láz és gyógyszerek az életkedvemet is elvették, így az étvágyamat is. Szerda délutánig semmit se vtam képes lenyelni, némi kekszen kívül és persze teát ittam. Aztán mivel mégiscsak jó lett volna valami tartalmasabbat is ennem, hát megkívántam a paprikás burgonyát tejfölösen. Ettem belőle kb egy tányérnyit. Majd este kihánytam az egészet, miután másodszor is öklendeztem. Remek... ennyit az evésről.
Másnap mentem vissza az orvoshoz, mondta, hogy lehet az antibiotikumtól van ez. Hagyjam abba és szedjek mást. Ok, mivel anyu orvos mellett dolgozik, hozta nekem délután a mega nagyságú bogyót... komolyan megijedtem... meg is kérdeztem anyut, hogy ez most komoly?! Hogy fogom én ezt lenyelni?
Na de még ezelőtt átjött apám utestvére és hozott nekem levest. Mondtam nekik, hogy nem kéne ilyesmit ennem, de nem hagytak békén >< szal vmennyit lenyeltem. Nem sokra rá azt is kihánytam.
Aztán estefelé beszedtem a megabogyót... kb megakadt a torkomon, alig bírtam lenyelni... xintem fél l vizet tuti ráittam. Aztán mért is ne... hánytam megint... és megint és megint és megint... kb már a semmit... remek volt... Pénteken semmit se ettem, szombaton délután pár kanál sima rizst legyűrtem és este egy tejfölös fél zsemlét. Aztán csak aludni akartam, hogy még véletlenül se érezzem, hogy hányingerem lenne. Nem is a hányással volt a legnagyobb bajom, hanem azzal, hogy nehogy valami gyomor/hasi problémám legyen ;/ De ez a kevés tegnapi bennem maradt, ma már ettem egy keveset reggelire és mindjárt megyek levest enni.
Meg kell mondjam nagyon hiányzik már, hogy egy jót egyek... de csak apránként merek...
Holnap még itthon maradok, nagyon le vagyok gyengülve... remélem most már rendbe jövök és véget ér a szenvedésem. Az utóbbi napokban semmi örömömet nem leltem, sírtam egy csomót és semmi életkedvem nem volt. Nyah én megyek enni és remélem a pocimban marad, ami most egyébként szép lapos *-* x3
bai bai ~