Kedden este indultam otthonról busszal, ami háztól házig közlekedik és pont ott teszi ki az emberkéket, ahova elszeretnének jutni. Az egyik sofőr ismerősöm volt. Rajtam kívül még hatan voltunk, még egy szabad hely maradt, épp mellettem. A fél társaságot ismertem, környékbeliek.
Másnap délelőtt fél9körül értem ide(Erbach). A munkaadóm már várt rám, kaptam reggelit és kicsit beszélgettünk. Majd ő folytatta a pakolást meg ilyenek, kissé el volt havazva a papírmunkákkal.
Én a részemre felajánlott szobában elhelyezkedtem, kipakoltam, ilyesmik.
Délután kissé bealudtam, aminek szokás szerint nem lett jó vége, mert utána olyan voltam, mint egy zombi.
A szokásos dolgok után (tus, vacsi stb) 9 után aludni tértem, mert másnap már 5 után indulni kellett dolgozni.
brr~ úgy éreztem magam, mintha ismét suliba járnék(akkor is ilyenkor keltem).
Kocsiba ültünk és kb negyed óra autókázás után odaértünk a raktárhoz, ahol találkoztam a 2 munkatárssal.
Azt hiszem Uli a pasas neve (x és a másik a Zsolti, aki ott lakott, ahol én, csak már 10éve itt van. Ő általa kaptam ezt a helyet. Aztán kiderült, hogy a Zsoltival lesz az első napom.
A főnökasszony és az Uli mentek Ulm-ba, mi pedig az egyik közeli faluba(Laupheim).
Kis teherautóval, a stand a cukrokkal meg mindennel utánunk, így utánfutó szerűen.
Örültem, hogy a Zsoltival kezdek, még is egyszerűbb volt, nem egy idegennel, meg csak pár évvel idősebb és hát magyarul tudtunk kommunikálni.
Beálltunk a bérelt helyre, majd elmentünk reggelizni egy közeli pékségbe. Közben a sétálóutcán már sokan elkezdték a standjukat felépíteni. Ez ilyen piac hely. Mellettünk 2 Ázsiai pasas árult ruhákat, az egyik nagyon kis aranyos : D Zsoltival már ismerősök, rám meg mindig nagyon kedvesen mosolygott x3
Reggeliként csak egy kávét ittam.
Az egyikkel tovább mentünk egy közeli benzinkúthoz, ott is beültünk a boltba vagyis annak az étkezős részére(eléggé nagy helyiség volt). A barátaihoz, egy férfihez és egy nőhöz. Kicsit beszélgettem velük is.
Ott is kb fél órát voltunk. Majd mikor visszaértünk, elkezdtük felállítani a cuccot meg mindent a helyére tenni. Kb 3/4 óra. Aztán be is indult a menet.
Árulunk helyben pörkölt csonthéjas finomságokat is(cukorral, fahéjjal meg még nem tudom mivel ráolvasztva) és ezeket ott helyben Zsolti csinálta, tehát ő szinte csak azon a részen volt és rám maradtak a cukrok, csokik. A válogatós gumicukrok és csokik előtt voltak azok a tipikus gyereket megőrjítő édességek. Amiket azért vesznek mert olcsók vagy mert olyan király cucc, mint például a nem tudom milyen ízű szájba spriccelős üvegecske. Nem tudom hányféle ilyesmi és persze a legtöbbnek különbözik az ára. Amikor a sok nyavalyás ilyenekkel állt elém, folyamat kérdeznem kellett, hogy ez most mennyi is ><
Aztán összeadni az árakat, visszaadni. Az elején folyamat belezavarodtam >_< de később már jobban ment. Tök jó, hogy kb csak annyit mondtak, hogy csomagolnom kell az édességeket és besegíteni, ehhez képest már első nap olyan pozícióm volt, mint aki már évek óta ezt csinálja... szóval eléggé stresszes volt sokszor >< legjobbak az olyan öregek, akik maguk elé motyognak, aztán mikor nagy nehezen rájövök mit is akarnak, kimérem, becsomagolom, oda teszem eléjük, összeadom, akkor kitalálja, hogy ez meg ez kevés, dupla annyit akar. Hát ilyenkor van az h f*ck u !! Az egyik bácsi tegnap annyira kiakasztott, hogy segítségéért kiabáltam már szinte, aztán a Zsolti gyorsan átvette és elrendezte. Szerencsére csak egy ilyen volt a bunkó öreg kategóriában.
A csomagolásról is azt gondolná az ember, hogy hejj de egyszerű lehet, aztán a francokat... a papír csomagolás nap végére már jobban ment, de még mindig béna. A zacsi csomagolással pedig kétszer megsértettem 2 ujjamat, úgy, hogy véreztek, ragtapasz yeah.
Dél körül elmehettem enni, csak egy fánkot ettem. Aztán nem sokra rá megérkezett egy nő, aki korábban itt dolgozott, de most már csak besegít. Csak egy órát volt kb, de addig is kicsit fellélegezhettem.
Unalmas sose volt, csak agybaj ez a tudatlanság meg a sok ember, főleg az öregek & gyerekek. Plusz azt hittem, sok idő eltelt már, közben mintha semennyit se haladt volna -.-
Megpróbálok, majd szemből az egészről képet csinálni, de most csak ezzel a két képpel tudok szolgálni:
nem mernék fogadni, hogy ez továbbra is így lesz xD
(közben most be kellett fejeznem a gépelést, ugyanis a főnökasszony és Uli megérkeztek, akikkel leültem kávézni, kb fél órát. Uli-t kicsit jobban megismertem, jó arc és macskás :"D megtudtam, hogy vasárnap a főnökasszonnyal dolgozom majd, hérfőn elvileg Uli-val, azt hiszem holnap is szabadnap lesz).
Nya szóval valamiképp mégis véget ért a tegnapi nap, 5-fél 6ig szokott tartani a munkaidő. De kb 1 óra összepakolni meg a kocsit összecsukni meg minden. Ezért értem haza 19-kor.
Hát... nem kicsit fájt az egész testem, nagyon elfáradtam. De majd beleedződöm, ahogy a sulis gyakorlatba is 3évig.
Hazaérve megettem a maradék pereceimet(ja... Zsolti vette nekem, mikor elment ebédelni, mert nem eszem eleget x) hát sose voltam nagy evő, de mint már említettem egy darabig végképp elhajózott más vizekre az étvágyam, anyukám turpissága után...
Az est folyamán beszélgettem még anyumékkal skype-on... anyu mesélte, hogy Metal nélkülem nem marad a szobámban T.T nyuuu annyira hiányzik a kis édességem ♡
A mai napon fél 10ig aludtam kb, aztán reggeli és még punnyadtam. Majd megérkezett a főnököm egyik lánya, akivel ebédidőben elmentünk a városba, vettek egy szekrényt, majd ebédeltünk, aztán Karolinnal mentem bevásárolni és visszajöttünk. A főnökasszony Uli-val találkozott valamilyen busz miatt, azt hiszem munkával kapcsolatos.
Mit is mondjak Karolin nem lobta be magát a szívembe, mondjuk ma szar kedve volt meg veszekedett a kocsiban is az anyjával, aztán kiborult meg sírt stb. Szóval megértem végül is, hogy nem volt valami kedves meg amikor innen elment, még csak el se köszönt... persze megvagyok a búcsúzása nélkül, csak mégse vall valami jó jellemre x3 nya mindegy... az ő szobájában alszom amúgy xD de ő már elköltözött...
Ha már itt tartok, egyelőre nem vagyok annyira elragadtatva ettől, hogy itt lakom, de idővel majdcsak megszokom >< egy ideje szeretnék már egyedül lakni... de ha bejön ez a meló, akkor idővel úgyis elköltözöm majd... és hát hálás vagyok, hogy ez így összejött meg tényleg rendes a munkaadóm, szóval nem panaszkodom, csak ja...
Elvileg 20-án fogok tudni haza menni, megint ugyanolyan busszal, 22-én jön a mester az Illuzionistákkal * - *
Addig remélem sok kérdésre a fejemben megkapom a választ és a kételyeim is rendeződnek.
Nem vagyok valami nyugodt lelkileg, de remélem rendben leszek...
Ennyi voltam most, majd még biztosan írok.
Vigyázzatok magatokra! *ölelések* :"3
