sosem tudhatod...

... hogy milyen meglepetéssel sújt az élet.
Tegnap kaptam egy üznetet, egy olyan személytől, akire már nem számítottam, hogy valaha még egyszer betoppan az életembe.
Tehát eléggé meglepett a dolog... kíváncsi vagyok ezúttal, hogy alakul majd a kapcsolatunk, de talán ez már az utolsó próbálkozás.
Hétfőn talán találkozunk is... igazság szerint még fel sem fogtam, azt hiszem.

Amúgy pedig nagyon-nagyon hiányoztok... ti, a barátaim!
Nem tudom mikor és hogy láthatlak titeket újra és ölelhetem valamennyiőtöket, de remélem minél hamarabb ToT
addig is nagyon vigyázzatok magatokra édességek >o<

<3~

...tök jól vagyok...

Vannak napok, mikor senkivel sem beszélek...
és úgy veszem észre, hogy az ismerőseimmel, barátaimmal egyre kevesebb a közös témánk, eltávolodunk. Ez egy kicsit megrettent.
Hiszen nem hiába vagyunk barátok és tartozunk egy körbe. Számomra a barátaim nagyon fontosak és ezért félek is egy kicsit emiatt.
/love you~/
Akivel az utóbbi időben szinte minden nap beszélek, az Ryu. 6. évünk már. <3
Szóval leginkább úgy érzem, hogy magamra vagyok önmagammal, a gondolataimmal, a saját kis érdeklődéseimmel, világommal.
A rajongásaimat tumblr-n élem ki, fb-n már szinte csak zenei megosztásaim vannak, twitteren valamivel aktívabb vagyok és már itt sem írok úgy, mint azelőtt. Gondolom feltűnt.

Amúgy pedig boldog vagyok, ha nem is minden percben, de a nap nagy részében.
Jóban vagyok magammal és a zene által erősnek, kitartónak érzem magam, mindig ad valami pluszt.
Valószínűleg soha nem fogom tudni meghálálni szeretett zenészeimnek, hogy mennyit segítenek nekem.
Akár csak egy képpel, egy kiírással, egy mosollyal, puszta lényükkel... de legfőképpen azzal, hogy zenélnek és amit akkor érzek, az kifejezhetetlen.

☆ J-Rock ♡

Sokan hiányoznak és sokakkal nagyon szeretnék már találkozni. 

Amire ebben a pillanatban a leginkább vágyom, egy hosszan tartó ölelés.
Hogy ki(k)től? Láss bele a fejembe...