Róla mindig nehezemre esik írni... talán azért, mert nem tudom magam kellőképpen kifejezni... hogy mégis mennyire fontos ő nekem és hogy milyen szinten kötődöm hozzá.
Aztán persze mikor írok róla vagyis kezdenék valami érdemleges szöveget alkotni, mindig elkezdek szorongani. Olyan nagyon vágyom rá és annyira elszomorít a gondolat, hogy talán soha életemben nem fogom látni, akár még egy pillanatra se élőben. Főleg most, hogy a DELUHI feloszlott... vajon fog e még zenélni és ha igen, akkor is mennyi a valószínűsége, hogy elér hozzám.
Bár ha minden jóra fordul, akkor éveim egy részét Japánban fogom tölteni és akkor talán sikerül valahol elcsípnem... az biztos, hogy minden sarokban őt fogom keresni és tudom, hogy ő még idős korunkban is érdekelne. Nem érdekelne mennyire öregedett meg, mennyire változott meg, milyen is valójában... én akkor is szeretném!
Hát és innentől kezdve megint lefagytam... túlságosan nagy kincs Ő számomra.
Remélem boldogan ünnepelte a születésnapját és minden rendben van vele.
 |
| ...szeretem... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése