Mostanság egyre inkább érzem, hogy az élet mennyire igazságtalan...szeretném egyszer azt mondani, hogy minden rendben... boldog vagyok.
de ez még korántsem az az állapot...
hiányzik jó pár dolog... amikért elsősorban nekem kell megtennem az első lépést, de mégis, hogyan, mikor akadályoznak?! illetve nem találom a célhoz vezető utat.
jó pár probléma is fenn áll, amikhez megoldásához nem vagyok elég ügyes vagy éppen tehetetlen vagyok...
de abban szerencsés vagyok, hogy van családom(akik egy részével összetartunk és jól kijövünk) és vannak barátaim.
Ryu az, akivel már 5.éve stabil a barátságunk és benne teljes mértékben megbízom és tudom, hogy mindig számíthatok rá! legjobb barát <3 és testvérem! Megemlíteném még Neko~t, akit idén nyáron lesz, hogy 2 éve ismerek. A barátságunk mondhatni bomba ként indult. Emléxem, hogy nagyon sok közös volt(van) bennünk, nagyon jól megértettük egymást.
Amíg nem ismertem, sose volt számomra, olyan barátnő, akire azt mondhattam volna, hogy a legjobb. Igaz, hogy mostanság, már nem beszélünk éjjel-nappal(mint anno), igaz kissé hiányzik, de minden változik és a dolgok változásával mi is változunk. De én hittem benne, hogy majd együtt fogunk zenélni és élni Japánban. sis' <3
Mára már nem tudom, miben higgyek ilyen téren...
Mostanra már tényleg olyan emberek vesznek körül, akiket nagyon szeretek és örülök, hogy velem vannak! Tudom, hogy ezek a kötelékek már nem szakadnak meg a jövőben sem...!
Ha nem lenne többé, ha nem hallhatnám, láthatnám többé, biztosan üres lennék és átkozottul boldogtalan!
a Visual Kei több, mint életérzés... azt hiszem, nem tudnám megfelelő mértékben leírni mit is jelent számomra. Az abszolút változást hozta az életembe és ezt az egyet biztos, hogy sosem bánom meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése