Hát... néhányotoknak beszéltem már Róla.Amennyire tudtam "megnyíltam" előttetek... de még mindig nehezemre esik beszélni róla és ahogy mondtátok is, harapófogóval kell kihúzni belőlem az információkat.
Gondolhattatok butának, naivnak, nem normálisnak stb. deee nem tud érdekelni. Tudom, hogy nekem mi a jó és hogy mit érzek és azt is tudom, hogy hibákat hibára halmozok... de emberek vagyunk, természetes hogy tévedünk és hibákat ejtünk.
Ebből következik a sok szenvedés és fájdalom, de csak ilyenkor érezhetjük igazán, hogy élünk.
Egyébként pedig akkor, amikor olyannyira boldog vagy, hogy nem tudsz szabadulni a temérdek mennyiségű boldogsághormontól.
Nos... nálam mostanság mind kettőre van példa, van, hogy egyszerre >w<
Mégis, örülök, hogy ha a távolból is, de van valaki, aki szeret és akit én is viszont szeretek.
Tudom, hogy ez butaság és nem lehet igazi szerelem -.- de hol érdekel?!
Eddig az volt a baj, hogy senkim se volt, se így, se úgy. Most pedig itt van valaki, aki minden tekintetben tökéletes és amikor rám ír azzal, hogy "szeretlek!!!" elmosolyodom. Még ha nem is igaz, engem akkor is boldoggá tesz. Amikor pedig mikrofonon keresztül mondja, az még jobb érzés ;3
Remélem, hogy ha jön majd augusztusban, minden rendben lesz és lesz pár álomba illő napom vele.
Akkor valahogy tényleg úgy fogom érezni magam, mint egy álomban. Hihetetlen lesz O.O
Remélem... a reménytől sokat várunk, még sem lehetünk egészen biztosak benne, van, hogy mégis mindent a reményre hagyunk... mi mást is tehetnénk?!
Elkezdtem nézni a NANA című anime-t. Lassan a végére érek, eddig csak a filmeket láttam. Az anime is nagyon tetszik. Ami a lényeg... hogy már-már félelmetes, mennyire passzol hozzám a történet. Nem tudnék kiemelni ezt vagy azt, inkább egyszóval összefoglalom: minden!
A filmben ennyire nem is éreztem, mint így anime közben. De gondolom azért, mert az anime ugye sokkal részletesebb. Szeretném mangában is elolvasni majd...
Sokszor el is sírom magam miközben nézem, annyira a szívemből szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése